A Randevú negyedik napján megnézhetjük valódi tétmeccsen, hogy két év alatt sikerült-e kihevernie a gigantikus VB-égést a címvédő spanyoloknak, Ibrahimovic utolsó világversenyén lép pályára, este pedig következik az első kör rangadója, a most már egyáltalán nem titkos esélyesként emlegetett Belgium és a legutóbbi EB ezüstérmese, Olaszország mérkőzése. Mindezek előtt persze visszatekintünk a horvátok, lengyelek és a németek győzelmére, valamint megtapsoljuk az ukránok helytállását is.
Törökország-Horvátország 0-1
Tegnap azt írtam, hogy akár a forduló legjobb meccse is lehet, de egymás játékát kioltó 0-0 is benne van. Nos, egyik sem jött be. Bár nem játszottak rossz meccset a fiúk, azért a törököktől többet lehetett várni. Ami miatt nem tudtak többet nyújtani, az az, hogy ebből a kiegyenlítettnek vélt meccsből a horvátok egy komoly kis erődemonstrációba mentek át. Hiába nem tükrözi ezt az eredmény, a törököknek egy darab valamirevaló helyzetük volt, Özyakup fejelt senkitől sem zavartatva 5 méterről, de pont Subasic kezébe. Ezen kívül a horvátok rendkívül szervezetten, fegyelmezetten védekeztek, ha kellett és ahogy haladt előre a meccs, egyre gördülékenyebben mentek át támadásba is. Egy szót sem szólhatna senki, ha ez sima 0-3 vagy 0-4, az pedig, bármennyire is nem favorit válogatott a török, mindenképpen komoly teljesítménynek számít. Első meccsből borzasztó komoly következtetést még nem érdemes levonni, de azért az látszik, hogy az előző posztban említett, titkos favorit címet simán magukénak érezhetik déli szomszédaink. A következő fordulóban Csehország következik, ahol szintén ők lesznek az esélyesek, bár a csehek meccs ma délután még hátra van, meglátjuk, ők milyen formában vannak. A törököknek még nincs veszve semmi, akár 3 ponttal is tovább lehet jutni, jó eséllyel a csehek ellen ki-ki meccset játszhatnak.
Lengyelország-Észak-Írország 1-0
A lengyel-északír meccstől pontosan azt kaptuk, amit előzetesen várni lehetett. Az északírektől tényleg csodálatos, belátható időn belül megismételhetetlennek tűnő bravúr volt, hogy nemcsak kijutottak, hanem mindezt csoportelsőként tették (az most mindegy, hogy milyen szintű csoportból). Ettől függetlenül szimpatikus, de különösebben nem erős a válogatottjuk, egy szem Lafferty még nem elég ahhoz, hogy komoly dolgokat érjenek el, és azért ő sem egy Lewandowski-szint. Azért becsülendő, hogy milyen szépen megszervezték a védekezésüket, az már más kérdés, hogy a támadásokra nem maradt energia az egyetlen Washington -lehetőséget leszámítva. Hogy a győztesről is beszéljünk: a lengyeleknek komoly fegyvertény, hogy egy ilyen stílusú csapatot le tudtak győzni. Végig náluk volt a labda, irányították is a játékot, olyan rettenetesen sok helyzetük nem volt, de ilyen mélyen és szervezetten védekező ellenfél ellen erre nem is lehetett számítani. Ami a lényeg, hogy Milik góljával végül behúzták ezt a meccset, relatíve simán. Jó esélyük van a legjobb 16 közé jutásra, de legalább egy pontot még szerezniük kell.
Németország-Ukrajna 2-0
Ha az EB legjobb meccsét talán nem is (vagy mégis?), de a legjobb félidejét mindenképpen megkaptuk a német-ukrántól. Olyan szempontból is elégedettek lehetünk, hogy mindkét csapat megmutatta, hogy mik az erősségi és a gyengéi. A német válogatott a saját, proaktív stílusában nagyon magasra tolta a védekezését, próbálta beszorítani az ukránokat, Toni Kroosszal mélységből, Özillel, Draxlerrel, Götzével és Müllerrel a támadó harmadban is mindenhonnan veszélyesek voltak, képesek középen és a széleken is pillanatok alatt megbontani a védelmeket, kialakítani az áttörési pontokat. Ezért borzasztó nehéz a németek ellen játszani és ezért ők a legnagyobb esélyesek, mert a pálya minden részéről képesek akár 1-2 passzal helyzetet kialakítani, de a labdát megjáratva, sok passzból megtalálni a lyukakat. Ugyanakkor az is kristálytisztán lejött, hogy a németek védekezése, különösen a széleken igencsak sebezhető. Ahogy arra számítani is lehetett, a két legjobb játékosuk, Konopljanak és Jarmolenko széljátékára helyezték az ukránok a hangsúlyt, ami az első félidőben nagyon komoly gondot okozott a németeknek, hiába szerezték meg a vezetés Mustafi remek fejesével, tulajdonképpen Neuernek és Boateng hihetetlen mentésének köszönhetően nem volt legalább döntetlen. A második félidőben aztán emeltek a koncentráció szintjén vagy az ukránok fáradtak bele a saját tempójukba (valószínűleg a kettő egyszerre igaz), de már jóval kevésbé tudtak a labdaszerzésekből támadást indítani. Érdekes játék a futball, az oroszok túrót sem érdemeltek az angolok ellen, nemhogy egy pontot, mégis egyenlítettek a végén, míg tegnap, bár teljesen jogos volt a német győzelem, legalább egy gólt érdemeltek volna az ukránok, mégse tudtak betalálni. A slusszpoént Schweinsteirger szolgáltatta, így kialakult az EB eddig legnagyobb különbségű győzelme. Az ukránoknak még sokba kerülhet a második kapott gól, de természetesen nem kell még lemondaniuk a továbbjutásról.
Löwnek egyébként akadt egyéb problémája is a meccsen, nem csak az ukrán támadások:
Higiéniai okokból érdemes lenne kézfertőtlenítőt rendszeresíteni a német padnál.
Azért a gólokról is van videó:
Spanyolország-Csehország, Toulouse, 15.00
A Selección két éve hatalmasat perecelt a világbajnokságon, a hollandok elleni 1-5 azóta is rémálmaikban jön elő, ráadásul a Chilétől elszenvedett vereséggel szégyenszemre a csoportból sem jutottak tovább. Persze nagyot bukni csak az tud, aki előtte nagyon magasra jutott, zsinórban két EB és egy VB-győzelem pedig egyedülálló a futball történetében. A selejtezőket relatíve simán vették, bár az elején becsúszott egy vereség Szlovákiában, amire azért nagyon nem lehetnek büszkék, de ezt leszámítva félgőzzel is kijutottak. Rendkívül erős, talán az egész mezőnyben a legerősebb a hátsó alakzatuk De Geával a kapuban, egy jól szervezett középpályás védekezéssel együtt rettenetesen nehéz lesz nekik gólt lőni. A középpályán Xavi válogatottól való visszavonulásával azért lehetnek problémák, Iniesta és Busquets helye fix, ahogy az is viszonylag biztos, hogy Koke lesz a harmadik. Ő azonban más típusú játékos, mint Xavi, de nem feltétlen ez lesz a legnagyobb problémájuk. Sokkal inkább aggódhatnak azon, hogy mi lesz elöl. Moratának remek idénye volt a Juventusban, esetlegesen David Silvaval és Pedroval kiegészülve azért nem tűnik olyan rettenetesen félelmetesnek ez a csapatrésze. Persze, nem többet rúgva akarják megnyerni a meccseiket, bőségesen megfelel neki mondjuk hét darab 1-0, így lettek világbajnokok és gyakorlatilag így védtek címet 2012-ben. A stílusukon természetesen nem változtatnak, birtokolni fogják a labdát nem csak döntetlennél, hanem előnyben is, ellehetetlenítve az ellenfelek támadójátékát a lehető legegyszerűbb módon: ha náluk van a labda, gond nem lehet.
A csehek valamelyest meglepő módon nagyon simán jutottak ki kéz a kézben Izlanddal az A-csoportból, gond nélkül lenyomva a holland, török duót. Nevek alapján ez már nem a Koller, Baros, Poborsky, Nedved fémjelezte csapat szintje, de rendkívül szervezettek mind támadásban, mind védekezésben, a stabilitásukat pedig Petr Cech adja hátulról. Nem fognak megijedni a spanyolok, ha megszerzik a labdát, villámgyorsan, minél kevesebb húzásból megpróbálnak a kapu elé kerülni. Nem valószínű, hogy könnyed győzelmet aratnának a spanyolok, de muszáj lesz mind a három pontot a zsákba tenni, hiszen a horvátok megmutatták, hogy nagyon komolyan számolni kell velük. Egy esetleges pontvesztés könnyen a csoportgyőzelmükbe kerülhet, aminek komolyabb következményei lehetnek a torna második felében.
Írország-Svédország, Párizs, Stade de France, 18.00
Zlatan Ibrahimovic. Kimondva a nevet, nem nagyon van ember, aki érzelemmentesen reagálna. Korunk futballjának egyik, vagy inkább A legnagyobb egyénisége, szinte csak utálni vagy imádni lehet. Egy azonban biztos, néhány év múlva sokkal szegényebb lesz a futballvilág. Válogatott tornán pedig erősen sanszos, hogy utoljára láthatjuk, így minden fociszerető ember szinte kötelező a svédeknek legalább egy meccsét megnézni, hiszen ki tudja, hátha varázsol valamit Ibra.
Mindkét válogatott meglehetősen rögös úton jutott ki Franciaországba, mindketten harmadikok lettek a csoportjukban, az írek Németország és Lengyelország, míg a svédek Ausztria és Oroszország mögött lettek harmadikok. A pótselejtezőben aztán Írország Bosznia-Hercegovina válogatottját múlta felül magabiztosan, míg a svédek a dánokat ejtették ki relatíve simán. Nehéz megtippelni, hogy mit is várhatunk ettől a meccstől. Két forgatókönyv létezik. Az elsőben, mivel hasonló játékerőt képviselnek, mindkettőtől defenzív játékra lehet számítani, arra figyelve, hogy ki ne kapjanak, elöl kevés kockázattal. A másik szerint viszont akár egy kard ki kard meccs is lehet, elvégre a továbbjutáshoz kelleni fog egy győzelem (elméletileg persze három döntetlennel is be lehet menni a 16-ba), azt pedig pont egymás ellen lehetne könnyebben megszerezni, mint a belga, olasz kettős ellen. Kicsit magyar szemmel is figyelve, itt nekünk nagyon jól jönne egy döntetlen a harmadik helyes továbbjutás szempontjából, persze nem akarok annyira előre szaladni. Hasonlóan a horvát-törökhöz, bár egy szinttel lejjebb: a nagyon jótól a nagyon rossz meccsig bármi elképzelhető.
Belgium-Olaszország, Lyon, 21.00
Az első kör rangadó következik Lyonban a belgák és az olaszok között. Akár egyértelműnek is nevezhetnénk az esélyeket, hiszen Belgium szinte minden poszton klasszisokat sorakoztathat fel, míg az olaszoknál ez egyrészt alapjáraton sem lenne igaz, de azzal, hogy a közvetlen felkészülési időszak kezdetén előbb Verrattit, majd Marchisiot is elvesztették sérülés miatt, nagyon sokat gyengül a középpályájuk, szinte pótolhatatlanul nagy kár érte őket. Teljes joggal félti őket a közvélemény, bár azt hozzá kell tenni, hogy ha van válogatott a világon, amelyet soha nem szabad lebecsülni, akkor az pont az Azzurri (a másik ilyen egyébként a német). Az előbb említett két játékos kiesésével a csapat legerősebb egysége a Juventusra épülő Bonucci, Barzagli, Chiellni hátsó tengely, mögöttük az örökifjú Buffonnal. A három juvés belső védő valószínűleg egyszerre lesz a pályán, tekintve, hogy Antonio Conte szövetségi kapitány erősen preferálja a három belsővédős felállást, bár a jó olasz edzőkre jellemző módon képesek meccsen belül, adott esetben csere nélkül is felállást váltani. Minden bizonnyal a belgák fogják többet birtokolni a labdát, ami, bár ellentétes Conte stílusával, most mégis célravezető lehet. Persze nem úgy kell majd elképzelni az olaszok játékát, hogy feltöri a hátukat a háló, egészen biztos, hogy a középpálya közepén megszerzett labdákkal akarják végigvinni a gyors, kevés passzos kontráikat, hogy minél rövidebb utat kelljen megtenni a labdaszerzés helyétől a kapuig.
A belgák, az olaszokkal ellentétben szakajtónyi klasszissal ajándékozzák meg a világ labdarúgását, elképesztően tehetséges generációt sikerült kinevelniük. A 2002-es VB után úgy döntettek, hogy elég abból, hogy rajtuk röhög a futballvilág, szaktudást importálták az utánpótlás-képzésbe, új alapokra helyezték a focijukat, itt az eredménye. Már két éve is titkos favoritok voltak, mostanra viszont szinte elvárás az elődöntő. Neki talán még jól is jön, hogy egyből az olaszokkal kezdenek, hiszen jó kis teszt lesz ez a csapatnak és különösen Marc Wilmots szövetségi kapitánynak, hiszen Olaszország ellen taktikailag nagyon észnél kell lenni a mindenkinek. A kérdés nagyjából az, hogy az olaszok mennyire tudják megfojtani a belgákat a középpályán. Ha nagyon, akkor eléggé döntetlen szagú a meccs, ha viszont nem sikerül, akkor a belgák gyakorlatilag a csoportot is megnyerhetik az első meccsen.
Holnap pedig következik az Ausztria-Magyarország, a különleges meccs pedig különleges beharangozót érdemel, így pontosan ilyennel érkezem majd. Már csak bő egy nap és jön a meccs, amire mindenki vár.
