A Randevú harmadik napján bemutatkozik a világbajnok, megcsodálhatjuk Lewandowskit a velünk kétszer is csúnyán kibabráló észak-írek ellen (mondjuk ez relatív, a valóságban csak az egyik volt kiszúrás, a másikkal elintézték az EB--kijutásunkat), valamint a fantasztikus keretű horvátok és a törökök randiját rögtön kezdésnek, amiből akár a nap meccse is kikerekedhet. Először azonban visszatekintünk a tegnapra, pár gondolat erejéig megnézzük, hogy a svájci albánok hogyan verték az albán albánokat, a szlovákok vereségét és az angolok elangolozott meccsét is.
Albánia-Svájc
Tapogatózás helyett viharosan kezdődött az összecsapás, az ötödik percben egy svájci szögletnél Berisha rettenetesen mozdult ki a labdára, nem tudta elöklözni, így az érkező Scharnek elég volt úgy beletenni a fejét, hogy a labda a kapu felé menjen. Ez sikerült, be csorgott a csúsztatás, vezetett Svájc. Albánia felvette az elé dobott kesztyűt, nekik is sikerült ziccert kialakítani, de Sommer nagyot védett. Az első félidő második felében, 35. percben aztán úgy látszott, megpecsételődik az albánok sora: a csapatkapitány, Cana csúszott el Seferoviccsal harcolva egy indításnál, a labdát már csak egy fura, legközelebb a riói hátúszó számoknál látható mozdulattal tudta csak elérni, akarom mondani kézzel elütni. Megkapta a második sárgáját érte, tiszta mázli, hogy volt már neki egy, mivel ez olyan egyből piros, mint a huzat. A 18 méteres szabadrúgást Dzemaili a kapufára csavarta. A második félidőben Svájc úgy tízszer dönthette volna el a meccset, de Seferovic a világ össze helyzetét képes volt kihagyni, vagy másként fogalmazva Berisha a hibája után lehúzta a rolót és mindent fogott. A legvégén aztán az albánok érvényesíthették volna a "kihagyott helyzetek megbosszulják magukat" közhelyet, de Gashi ezerszázalékos ziccerét Sommer kivédte, így 1-0-ás svájci győzelem született. Szegény Berisha, ilyen a kapussors: egy hiba mellett hatalmas védések sora, mégis az ő egyetlen rossz megmozdulása jelentette az albán vereséget.
Wales-Szlovákia
Ha az albán-svájcira azt írtam, hogy viharosan kezdődött, akkor ugyanez érvényes az EB-újoncok meccsére is. Hamsík nem sokáig várt azzal, hogy megmutassa a klasszisát, rögtön az elején egy sikeres ütközés utáni labdaszerzéssel elfektette a komplett walesi védelmet és elgurított Ward kapus mellett is a labdát, de Ben Davies az utolsó utáni pillanatban "elkövetett" becsúszással hatalmasat mentett, megfosztva minket, de főleg a szlovákokat egy jó eséllyel EB TOP 5 szépségű góltól. Ezen kívül a szlovákok az égvilágon semmit nem mutattak az első félidőben. Nem úgy Bale, aki egy nagyjából 25 méteres szabadrúgást varrt a kapuba. A gólhoz hozzá kell tenni, hogy talán még Kozácik kapus se tudná megmondani, hogy miért lépett befele kettőt a lövés előtt. De mivel megtette, nyugodtan lehet az ő nyakába varrni a kapott gól. A második félidő elejétől kezdve aztán a szlovákok megmutatták, hogy miért vannak itt és hogy tudták verni a spanyolokat is a selejtezőben, tökéletesen irányításuk alá vonták a játékot, a fölény pedig a frissen beállt egyik legnagyobb szlovák tehetség, Duda első labdaérintésével góllá érett. Ezután lehetett pánik rendesen a walesieknél, még egy bő tíz percig igencsak a levegőben lógott a második szlovák gól is. De nem sikerült másodszor is betalálni, cserébe viszont elment egy kontra a másik oldalon: Ramsey csetlő-botló passzát a szintén csereként beállt Robson-Kanu találta el borzasztóan, de szerencséjére pont így lett jó és bevánszorgott a kapuba a labda. Ezzel Wales hatalmasat lépett a továbbjutás felé, míg a szlovákok igen nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a papíron két nehezebb meccsük csak most következik.
Anglia-Oroszország
Ahogy tegnap írtam, én bizony felültem az angol bandwagonra. Úgy is indult a mérkőzés, ahogy nagyjából várni lehetett, leszámítva a meccs eleji orosz ijesztgetést. Angolok feltolták jó magasra a védekezésüket, ezzel egy időben az oroszok nagyon mélyen húzták meg a leshatárt, innen próbáltak kontrázni, de sok esélyük nem volt erre, túl messze voltak a kaputól. Az angolok próbálkoztak becsülettel, lőttek távolról, labdát szerezték az orosz térfél közepén vagy akár a tizenhatos előtt, próbálták helyzetig játszani a lehetőségeiket. Meg is volt nekik, csak kurva pontatlanok voltak. Vagy nem találták el a kaput, vagy igen, akkor csak és kizárólag középre, Akinfejev kezébe lőttek/fejeltek, ezért nem született gól az első félidőben.A másodikban aztán az oroszok kijöttek a sündisznóból, feljebb tolták a védekezésüket, amivel meg is gyűlt az angolok baja rendesen, nehezebben ment a helyzetek kialakítása, illetve néha az oroszok is tiszteletüket tették Hart kapuja előtt, 1-1 veszélyes lövésig is eljutottak. Amikor Rooney lövését óriási bravúrra tolta a kapufára Akinfejev, gondolhattuk, hogy ma semmi nem fog bemenni az angoloknak. De úgy tűnik, ez a bombagólok EB-je lehet, egy 18 méteres szabadrúgást kissé meglepő módon Dier vállalt el, Kozácikhoz hasonlóan Akinfejev is beljebb lépett a lövés előtt, így neki se maradt esélye a hárításra, 1-0. A gól után sem nagyon volt gólveszélyes támadása az oroszoknak, de aztán jött a 92. perc, egy random felívelés a tizenhatoson belülre, a nagy öreg, Vaszilij Berezuckij emelkedett és tökéletes felhőfejessel egyenlített. 1-0 után a fene se gondolta volna, de csak sikerült elangolozni az első meccset.
Törökország-Horvátország, Párizs, Parc des Princes, 15.00
Ahogy a bevezetőben említettem, három órától akár a nap meccse is lehet a párizsi (bár az estin is van erre esély, de arról később). Az idáig vezető út egyik csapatnak sem volt zökkenőmentes. A törökök borzasztóan kezdték a selejtezőket, agyonverették magukat Izlandon, cumiztak otthon a csehektől és 2 pontot is Rigában hagytak. Innen gyakorlatilag esélytelennek tűnt a kijutás az ellépő izlandi, cseh duó és a hollandok mellett. Ugyanakkor meglépték azt, amit mindig, kirúgták az aktuális kapitányt és visszahozták Fatih Terimet, a török Mészöly Kálmánt, hogy csináljon csodát. Terim párját ritkító motivátor, VB-ről (2002), és EB-ről (2008) is bronzot vitt haza, de még bőven nem lett volna elég, kellett hozzá a hollandok totális összeomlása, ami pont az isztambuli éjszakában tetőzött. 3-0 a törököknek, majd egy idegenbeli 2-0 a kijutástól még valószínűleg erősen ittas csehek ellen és meg is volt a harmadik hely. Az a harmadik hely, amely nem ért volna egyenesági kijutást, de kisebb részt a spanyolok, jóval nagyobb részt a kazahok besegítettek, így egy Izland elleni győzelem automatikus részvételt ért. Próbálkoztak a törökök, de túl nagy veszélyben nem volt a 0-0, még egy piros lapot is kaptak. Még mielőtt elúszott volna minden, a 89. percben Selcuk Inan óriási gólt ragasztott a derék északiak kapujába, kilőve ezzel a törököket az EB-re és pótselejtezőre taszítva a magyar válogatottat. Utólag mondom, ezer köszönet érte, így életem egyik legnagyobb élményével lett gazdagabb a magyar-norvégon.
A horvátok pont a norvégokat megelőzve jutottak ki, de azért problémás volt nekik is. Na nem annyira az eredmények miatt, inkább - amolyan délszlávos módon - a belső feszültségek miatt. Ami odáig fajult, hogy az azerbajdzsáni döntetlen és a norvégiai vereség után menesztették Niko Kovac szövetségi kapitányt (értsd: sikeres volt az edzőbuktatás) és kinevezték a csapat élére Ante Cacicot. Melegedett a pite, mikor az utolsó fordulóban a norvégok vezettek Rómában, de meg nem sült, nyertek az olaszok és horvátokat vitték magukkal az EB-re.
Nagy kérdés, hogy mit várhatunk a két csapattól. A horvátok kerete egész elképesztően erős, simán elképzelhető lenne akár egy elődöntő is, elvégre a Modric, Rakitic, Brozovic, Badelj, Kovacic alkotta középpálya brutális, elöl van nekik egy Mandzukic, a nagyon tehetséges Marko Pjaca, a szélen pedig Perisic. Hátul sem rossz a helyzet, bár talán a legjobb középső védőjük, a liverpooli Lovren kibalhézta magát a keretből a magyarok elleni felkészülési meccsen (okos fiú...), de van még ott is tartalék. Ha Cacic mind mentálisan, mind taktikailag össze tudja rakni őket, akkor bármeddig eljuthatnak, ha nem, akkor beállhatnak a "saját hibánkból elszalasztott óriási esély" nevű sorba.
Ha már kikínlódták magukat, a törökök sem csak átszálló jegyet váltanának. Elöl kifejezetten erősek, Arda Turan akkor is klasszis, ha rettenetesen idénye volt a Barcelonában (alapból se értettem, hogy minek kellett odamenni), Calhanoglu Leverkusenben már megmutatta, hogy magasabb szinten is megállja a helyét, Özyakup pedig a Besiktas hatalmas tehetsége és ott van még Burak Yilmaz is csatárnak, bár nem a mostani szezonja alapján lehet a terhet rárakni. Hátul Semih Kaya felkeltette a nagyobb csapatok figyelmét, Erkin pedig már dobbantott is, a következő szezont Milánóban kezdi az Internél.
Igazából a 0-0-tól egy kiváló meccsig bármi benne van, én az utóbbiban reménykedek, elvégre ráférne már a tornára egy igazán jó meccs. Az első posztunkban PaulPierce már megemlékezett a legutóbbi, EB-n játszott török-horvátról.
Lengyelország-Észak-Írország, Nizza, 18.00
Délután hattól lengyel barátaink lépnek pályára, akik számára, ha tovább akarnak jutni, kötelező a győzelem a tétmeccsen bő másfél (Románia, 2-0), a felkészülésieket is beleszámolva bő egy éve (Skócia, 1-0) veretlen északírek ellen. Bármennyire is masszív és tisztelet parancsoló az északírek teljesítménye, a lengyelek a mérkőzés esélyesei. Náluk a világ egyik legjobb csatára, Robert Lewandowski, de messze nem ennyiből áll a válogatottjuk, minden csapatrészben topligás játékosok szerepelnek. Kapusposzton van választék, Boruc, Fabianski és Szczesny közül bárki véd, nagy aggodalomra nincs ok (bár mind képes elképesztő lepkézésekre is). A védelembe a dortmundi Piszczek és a Torino védője, Glik a legbiztosabb pont, a középpályán az öregedő, de még mindig meghatározó Blaszczykowski, valamint a Sevillából Krychowiak és az Empoliból Zielinski, elöl pedig az említett Lewa mellett az Ajaxban idén parádézó, az EB után minden bizonnyal nagynevű csapatba igazoló fényes tehetség, Akradiusz Milik. A selejtezőket kemény csoportban abszolválták, legyőzték hazai pályán a világbajnok németeket is, valamint nagy csatában megelőzték az íreket. Ha kijön nekik a lépés, nem elképzelhetetlen a negyeddöntő sem.
Az északíreket jól ismerjük, egy selejtezőcsoportban voltunk velük. Ahogy a bevezetőben írtam, papíron kétszer is ránk adták szopóálarcot, de igazából nem. Kezdésként 1-0-ról jól kikaptunk tőlük 2-1-re a Groupamában, (de ez kellett nekünk, így repülhetett a francba Pintér), verték Feröer és a görögöket, hogy első és utolsó vereségüket elszenvedjék Bukarestben. Végül simán kijutottak, köszönhetően többek között Lafferty utolsó pillanatos góljának ellenünk Belfastban. Egyébként annyira minden Laffertyről szól az északíreknél, hogy egyszeri alkalommal a mai napra a belfasti George Best repteret átnevezték Kyle Lafferty reptérré.
Egyébként semmi különöset nem csinálnak, tipikus angol stílusban fociznak, mindenhonnan ívelik a kapu elé a labdákat és abból próbálnak gólhelyzetet teremteni. Ez az EB-n szerintem kevés lesz.
Németország-Ukrajna, Lille, 21.00
Az esti meccsen aztán tiszteletét teszi a világbajnoki cím védője is. A németek talán a legnagyobb favoritjai a tornának, de annyira nem tűnnek kiemelkedőnek egyelőre, mint mondjuk két vagy négy évvel ezelőtt. A világbajnoki cím után visszavonult a válogatottól például Lahm és Mertesacker, előbbi az igazán nagy veszteség. A selejtezőket kicsit jóllakottan kezdték (érthető mondjuk) és bár megnyerték a csoportot, azért akadt mindenkinek hiányérzete. Leginkább a rengeteg kapott gól miatt. Lahm visszavonulásával vállalható jobb oldali szélső védő nélkül maradtak, viszont ami ennél is nagyobb probléma, hogy az egész selejtezősorozat alatt egy vezérét vesztett csapat benyomását keltették. Emellett persze a védelemben adódtak és továbbra is megoldatlanok a problémák. Mint korábban említettem, bevethető, jobbos szélső védőjük nincs, leginkább Höwedesre lehet ott számítani, aki középső védő eredetileg. Középen Hummels és Boateng kellően jól hangzik, de mindegyik rettenetesen sérülékeny, bármikor kidőlhetnek.Előrébb tekintve már semmi probléma, még Reus menetrendszerű sérülése is "csak" az ő személyes tragédiája, annyira mély a keretük, hogy ha nem is minden gond nélkül tudják pótolni, de biztosan nem ezen fog múlni a szereplésük. Sokkal inkább a korábban említett védekezési problémákon.
Az ukránok nehezen jutottak ki, pótselejteni kényszerültek Szlovénia ellen, de sikerrel vették az akadályt. Nagyon masszív csapat, a közvetlen kijutástól sem álltak nagyon messze, majdnem megverték hazai pályán a spanyolokat, igazából csak De Geának köszönhette a Selección, hogy nem kaptak ki Kijevben. A mai meccs az ukránoknak akár egy jó matchup is lehet, hiszen ők pont ott a legjobbak, ahol a németek a legsebezhetőbbek: a széleken. Konopljanka és Jarmolenko akár igen komoly zavart is okozhat a németeknek, amiből kisülhet egy, a francia-románra hajazó, nagyon-nagyon kínlódós meccset is, amiben a pont vesztés is benne lehet.
Egy meglepetés pontszerzéssel hatalmast lépnének előre a továbbjutás felé az ukránok, reálisan nézve a legjobb 16 közé jutás lehet nekik a maximum ezen a tornán.
