Van egy rossz tulajdonságom: akármennyire is utálom, rendre olvasgatom a kommenteket. Tudom, hogy a hozzászólások 90 %-a fröcsögés és sajnos elég kevés értelmes, építő megjegyzés érkezik. De valamiért mégis mindig elolvasom, holott már ötezerszer megfogadtam, hogy többet nem teszem. Az osztrákok elleni sikert követően viszont nem gyomorideggel mentem fel az internetre véleményeket olvasni, hanem boldogan. Az egy két szokásos trollon kívül, aki még ilyenkor sem tud felszabadultan örülni, egy egész ország élvezte a sikert. És mégsem merjük kimondani: ma továbbjuthatunk.
Azt látom, hogy a szurkolók többsége visszafogja magát. Sokan leírjátok, hogy ne bízzuk el magunkat, Izland erős, már az x is jó. Igen, Izland jó, oda-vissza verték a Hollandokat, ikszeltek a portugálokkal, mégpedig úgy, hogy a CRinyának momentuma sem volt és persze több játékosuk is Angliában játszik komoly csapatokban.
De most nekünk, magyaroknak nem kell félnünk. Végre minden adott, ahhoz, hogy felvegyük a versenyt, ha nem is a szűk elittel, de a nálunk csak egy picivel jobbakkal, azokkal meg főleg, akik velünk egy szinten vannak. Nem, nem láttam még Izlandot játszani, maximum összefoglalóikat láttam a tulipánosok ellen. Biztos, hogy kurva jók, ha már idáig jutottak, ilyen ellenfeleken át. De az osztrákok ellen megmutattuk, hogy mi is azok vagyunk.
Ezen az EB-n sosem látott módon kiütközik az, hogy mennyire lecsökkent a különbség a szigorúan vett elitcsapatok és a kicsik között. Ahogyan Hegedűs Henrik fogalmazta meg az M4 stúdiójában, külföldi neves szakírókra hivatkozva, ma már mindenki megtanult annyira védekezni, hogy irtó nehéz egy top 4-5-ös csapatnak megszórnia akár csak egy albán válogatottat. Olyan szintű szervezettség és taktikai felkészültség jellemi már a lesajnált országokat is, hogy most már nem csak unalmas közhely az, hogy "ezen a szinten már minden meccs nehéz. Ez az unalomig hangsúlyozott frázis teljesen igazzá vált és ránk is érvényes. Stabil védekezésünkre építünk, amit Dárdai épített fel, Strock pedig tökéletesített.
Izland nem jobb, mint a mieink ebben nagyon erősen hiszek. Most nem kell magunkat visszafogni, merjünk nagyot álmodni, ne féljünk attól, hogy esélyesek vagyunk.
Higgyük el, továbbjuthatunk. Ma megcsinálhatjuk.
