A foci EB-re mindig is úgy tekintettem, mint a 'legyünk túl rajta' eseményeken. Hiába imádom a focit, sosem kötött le igazán. Ha nem a magyar válogatottért dobban a szívem, akkor az Albiceleste, az argentin válogatott tud a sírba tenni, így aztán sosem voltam érdekelt, mint szurkoló egyetlen kontinens viadalon sem. Blogunkon, melyen egy hónapon át folyamatosan követni fogjuk az eseményeket, nyitásként mégis visszaemlékeznék a legkedvesebb pillanatokra, melyeket labdarúgó EB-k által élhettem át.
2000, elődöntő :Hollandia-Olaszország 0-0, büntetőkkel 1-3
Az olaszok sosem panaszkodhattak, ha a kapusokról volt szó. Dino Zoff, Walter Zenga, Gianluca Pagliuca és persze a még most is aktív Gianluigi Buffon által mindig klasszis hálóőr védte a talján kaput. Toldo nem tartozik a szűken vett elit közé, de ezen az napfényes Amszterdami délutánon örökre belopta magát a Tifosik szívébe.
Az azzurrik magabiztos játékkal verték a románokat a legjobb 8 között, hogy aztán a házigazda hollandokkal kelljen szembenézniük a döntőbe jutásért. A Kluivert-Bergkamp csatársorral rohamozó tulipánosokat tartották az esélyesnek, miután mindhárom csoportmeccsét megnyerték, majd a negyeddöntőben valósággal lemészárolták a Jugoszlávokat (6-1).
Ezen a napon azonban teljesen tehetetlenek voltak, hála Francesco Toldonak. Az akkor még Fiorentinában védő portás előbb a rendes játékidőben, majd a szétlövés során is védte Frank de Boer büntetőjét, majd megadva a kegyelemdöfést a hollandoknak, Bosvelt tizenegyesét is védte. Toldo háromszor is túljárt ellenfele eszén, Olaszország döntőbe jutott, de az álom így sem sikerült: a döntőben a franciák ellen, hosszabbításban veszítettek.
2004, csoportmérkőzés: Hollandia-Csehország 2-3
Ez a torna nem tartozik a kedvenceim közé, de ezzel aligha vagyok egyedül. Nem akarom, hogy a kedves olvasók azt gondolják, hogy rühellem a narancsosokat, de ismét egy olyan meccset hoztam a nosztalgiavonatról, amin a hollandok szomorkodhattak.
Attól a cseh válogatottól kaptak ki, amely bár végül nem nyerte meg a tornát, szerintem magasan az EB legjobb fociját játszották és igenis megérdemelték volna a sikert, de a görög reteszre ők sem találták az ellenszert. Ennek a generációnak ez volt az utolsó nagy dobása és igencsak emlékezetesre sikeredett, különösen a hollandok elleni meccsük. 20 perc után már kettővel ment Dick Advocaat csapata, de a csehek Koller góljával gyorsan szépíteni tudtak, ezzel pedig tovább élt a remény.
A végjátékban teljesen szétestek a hollandok, előbb a torna sztárja Milan Baros egyenlített, majd a 88. percben a Liverpoolos csapattársa Vladimir Smicer vitte be a kegyelemdöfést. A csehek maximilis pontszámmal jutottak tovább, miután a németek is megverték, a hollandok pedig a vereség ellenére is továbbjutottak.
2008, negyeddöntő: Horvátország-Törökország 1-1 büntetőkkel 1-3
Ennél a török válogatottnál őrültebbet nem láttam még játszani. Egyszerűen nem szerepelt a szótárukban a feladni szó. Már az is csodával határos volt, hogy a csoportkört túlélték: előbb Svájcot verték egy utolsó perces Turan góllal, majd a csehek elleni mindent eldöntő meccset nyerték meg 0-2-ről, úgy, hogy még a 86. percben is vesztésre álltak. Utóbbi találkozó arról is emlékezetes maradhatott volna, hogy döntetlen esetén büntetőkkel dőlt volna el a továbbjutás sorsa, amire se előtte, se azóta nem volt még példa a csoportmeccsek történetében.
A horvátok elleni negyeddöntő 119.percében már senki sem hitte volna, hogy Fatih Terim csapata harmadszor is visszatáncol a pokol kapujából: pedig így lett. Amikor már mindenki a büntetőket várta Klasnic megszerezte a gólt, amivel Horvátország már az elődöntőben érezhette magát, de ekkor jött Semih Sentürk és mindent felülírt. Egyenlített, majd büntetőkkel a törökök jutottak a legjobb négy közé, ahol a németek jelentették a végállomást.
