Tehetségét sohasem vonták kétségbe, de mindezidáig nem tudta kihozni magából azt, ami benne van. Egy ismeretlen szigeten nőtt fel, a Le Havre már 12 éves korában felfigyelt rá, de nem sokon múlt, hogy elkallódjon. Marcelo Bielsa mentette meg a karrierjét, hogy aztán manapság már Carlos Tevezhez vagy Eric Cantonához hasonlítsák, és ünnepelt sztár legyen Franciaországban.
Hősünk egy aprócska szigeten, a Madagaszkár melletti, Franciaországhoz tartozó Réunionban nőtt fel. Édesapja imádta a futballt, így őt és két testvérét is beíratta a helyi egyesületbe, mely kapcsolatban állt a francia kikötőváros, Le Havre csapatával. Payet 12 éves volt, amikor egy tornán kiszúrta a Le Havre egyik játékos megfigyelője. Felajánlották neki, hogy költözzön Franciaországba és a klub akadémiájára kerülhet. Egy ideig vívódott, de végül hátrahagyva a családot az utazás mellett döntött.
A beilleszkedés nem ment könnyen, Michael Leballif (14-16 kora között volt Payet edzője), szerint többször is mélyponton volt a fiatal játékos.
„Karácsonykor és húsvétkor rendre hazautazott, de az év többi részében nagyon nehezen viselte el családja hiányát.”
Az új kaland nehezebben indult, mint várta volna. Gondok akadtak a magatartásával, képtelen volt beilleszkedni és a futballt sem vette komolyan.
„Éretlenül gondolkodott, sokszor gyerekesen viselkedett. Az iskolában is sok baj volt vele, bár sosem csinált igazán nagy bajt. Nem éreztem azt, hogy eléggé elkötelezett a labdarúgás iránt.”
A játékával sem voltak maradéktalanul elégedettek. A technikai tudásával kiemelkedett, de akkoriban inkább tűnt céltalan trükközgetésnek, mintsem a csapat számára hasznos eszköznek, nem beszélve arról, hogy fizikálisan jóval rosszabb állapotban volt kortársainál.
„A technikai képességeit nem vitattuk. Sokszor próbálkozott akrobatikus megmozdulásokkal, képtelen volt a legegyszerűbb megoldást választani. A gond ott kezdődött, hogy fizikálisan a közelébe se ért társainak. Aki látja, hogy manapság milyen szikár és izmos talán meglepődhet, de borzalmas volt a kondíciója. Gyenge és lassú volt és hiába rendelkezett páratlan technikai tudással, nem tudta megtartani a labdát erősebb társaival szemben.”
Payet nem is maradt a Le Havre kötelékében, hazatért Réunionba, ahol a helyi csapatban folytatta, de nem sokáig. Bár csalódást okozott számára, hogy lemaradt a 2004-es U17-es Európa-bajnokságról, egy év múlva újabb lehetőséget kapott. A Nantes visszavitte Franciaországba és még abba is belement a klub, hogy ha ismét rátör a honvágy, akkor fél éven belül következmények nélkül hazatérhet a szigetre.
A Nantes korábbi vezetőedzője, Rene Degenne mai napig emlékszik rá, amikor kiszúrta a középpályást.
„Borzalmas időben rendezték meg a meccset, fújt a szél, fáztunk, futballra teljesen alkalmatlan volt az idő. Ha őszinte akarok lenni, Payet borzalmasan játszott, de mégis láttam benne valamit. Két-három megmozdulásán látszott, hogy különleges srác. Úgy döntöttem, adok neki egy esélyt és magammal vittem.”
Payet tanult a Le Havrenál elkövetett hibáiból: tudta, hogy ha komoly játékos akar lenni, itt az ideje tenni is valamit. Annyira jól ment neki a játék, hogy a 2005-2006-os szezonban már három meccs erejéig lehetőséget kapott az első osztályban, a Marseille ellen gólt is szerzett. A következő idényben már alapember volt, 30 alkalommal lépett pályára, a Nantes viszont kipottyant az első osztályból, a másodosztály pedig nem volt Payet ínyére. Közölte a vezetőkkel, hogy távozni akar, a Souachaux és Saint Étienne harcolt érte, utóbbival sikerült megállapodnia és elvitte a tehetséges középpályást.
A magatartásával viszont továbbra is gondok akadtak, az edzéseken rendre összebalhézott a társaival, a Nantes-nál töltött időszakában a Világ- és Európa bajnok Fabian Barthezzel is összeveszett, majd már a Saint Étiennél a jelenlegi válogatottbeli csapattársát, Maituidit ütötte meg egy mérkőzés során.
Négy szezont húzott le a zöld-fehéreknél, az első háromban csak szenvedett, de a 2010-11-es idény meghozta a várt áttörést. Két hónap alatt hét gólt rúgott, többek között mesterhármas szerzett a Lens ellen és egy azóta is sokat emlegetett szabadrúgás gólt csavart a Lyonnak. De annak rendje és módja szerint, ez az év sem maradhatott el Payet-balhé nélkül. Látva szenzációs teljesítményét, a télen már vitte volna a Chelsea és a Liverpool is, ám a klubja nem akarta elengedni. Payet tiltakozásul úgy döntött távol marad egy edzésről, a klub pedig küldte őt a tartalékcsapatba.
Februárban térhetett vissza ez első csapatba, végül 13 góllal zárta élete legjobb szezonját, ezzel házi gólkirály lett. Az már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy a januári botrány után nem fog maradni, csak egy kérdés maradt, hogy hová igazol. Végül a neves angol kérők és a PSG érdeklődése ellenére Lillebe tette át székhelyét, a Ligue 1 címvédőjéhez.
Már az első lille-i szezonjában is jól játszott, Eden Hazard távozása hozta meg számára a végső áttörést Ezt követően rá épült Rudi Garcia csapatának támadójátéka, a 2010-11-ben 12 gólt lőtt és a válogatottba is bekerült.
„Dimitri különleges képességű játékos. Igazi aranybánya egy edző számára, hiszen mind a két szélen és középen is használhatod. Gyakorlatilag akárhova berakhatod, az egész támadóharmadot bejátssza. Egy bajom volt vele: képtelen kétszer jól játszani egymás után.”- nyilatkozta Rudi Garcia
Utólag könnyű okoskodni, de talán ez lehet az oka annak, hogy mindezidáig egyetlen egy nagy csapat sem vásárolta meg. Sőt, Arsene Wenger esetében egészen biztosan ez történt, ezt maga az Arsenal menedzsere nyilatkozta.
„Nincs kérdés afelől, hogy a tehetsége megvan ahhoz, hogy egy Arsenal szintű csapatban játszhasson. Többször is eszembe jutott, hogy le kellene őt igazolni, mert fantasztikus képességei vannak, de végül úgy döntöttem, hogy nem igazolom le, mert túlságosan kiegyensúlyozatlan”.
Két évet játszott Lilleben, majd 2013 nyarán Marseillebe igazolt, de ott sem tudott huzamosabb ideig megragadni. Az OM egy hatodik és egy negyedik helyet hozott össze, ez pedig kevés volt Payetnek. A marseille-i kirándulás mégsem nevezhető csalódásnak, hiszen Marcelo Bielsa irányítása alatt vált komoly, profi játékossá.
„Csak egy évet dolgoztam Marcelóval, de 10 évre elegendő tapasztalatot szereztem.”
Bielsa nem hagyta, hogy elkallódjon, minden egyes nap nyomást helyezett rá, megkövetelte tőle a kemény munkát és sikerült elérnie, hogy folyamatosan magas szinten játsszon, ne csak akkor, ha épp kedve tartja.
A argentin mester távozott Marseilleből, Payet pedig úgy érezte, neki is eljött az idő a váltásra és itt az ideje, hogy kipróbálja magát külföldön is.
Úgy tűnik, ez volt élete legjobb döntése. 10 millió fontot fizetett érte a West Ham, 5+1 éves szerződést írt alá. Slaven Bilic az első naptól fogva bízott benne, odaadta neki a karmesteri pálcát, Payet pedig meghálálta a bizalmat. 9 góllal és 12 gólpasszal zárta az idényt, utóbbinál csak az Arsenalos Özil, és a Spurs fazonszabásza, Christian Eriksen szerzett többet. Gyilkos szabadrúgásai védjegyévé váltak, napjaink legjobb pontrúgójának tartják, talán csak Hakan Calhanoglut lehet vele egy lapon említeni.
A klub elnöke David Sullivan máris olyan klubikonokhoz hasonlítja Payetet, mint Carlos Tevez, Trevor Brooking vagy Paolo Di Canio.
Fantasztikus évet zárt, ezzel egyenes út vezetett vissza a válogatotthoz. Az EB előtt mindösszesen 19-szer vehette fel a címeres mezt és még a mögöttünk hagyott szezon felénél sem volt biztos a kerettagsága. A francia szaklapok szerint Valbuena, Ben Arfa is előtte volt a rangsorban, de ahogyan befejezte az idényt, nem meglepő, hogy Didier Deschamps kezdőként számol vele.
Már a felkészülés alatt is rugdosta a gólokat, hogy aztán a románok elleni csodagóljával és az albánoknak rúgott találatával egy ország kedvencévé váljon. 29 éves, még időben tért észhez, a West Hamnél otthonra lelt, ennek pedig Franciaország lett a legnagyobb nyertese.
No meg Slaven Bilic, a kalapácsosok vezetőedzője, aki jelenleg az ITV szakkommentátora az Európa bajnokság alatt. Tetszett neki, Payet tegnapi gólja.
Slaven Bilic reenacting every West Ham fan watching Payet's goal at #Euro2016 #FRAALBhttps://t.co/lJG2hsImHI
— TAB (@tabcomau) 2016. június 16.
